Fájdalmaink és viselkedéseink a gyermekkorban

Kisgyermekkoromban, 6 évesen komoly láz, ízületi gyulladás gyengítette le egészségemet. Az otthoni ápolásnak is voltak kemény és emlékezetes pillanatai.  42 fokos lázban édesanyám a majdnem hideg vizű fürdőkádban csillapította forróságomat. Nem volt erőm szólni vagy harcolni. Elárvult és védtelen voltam. Senki nem kérdezte, mit érzek, csak gondoskodott rólam.

  • Ma már tudom, hogy akkor régen ez volt a bevált praktika, ami gyorsan átsegített ezen az állapotom. Ő legjobb tudása szerint végzett el mindent, de érzékenységem lelkemnek szüksége lett volna a dédelgetésre.

Bennem maradt az a félelem, hogy ha nem hűtik le testemet, akkor a láz felemészt, vagy a mentő szalad velem az életmentés színhelyére. Ezt szüleimtől hallottam.

  • A gyermekem beteg – hallottam sokszor anyukám szájából. Betegnek is éreztem Vigasztalásra volt szükségem, kétségbeesetten viseltem a történéseket. Hamarosan kitalálták, hogy mandulaműtétre kell mennem. A kórházban rémes feszültség, idegen emberek és altatás. Elmagyarázták, hogy a szám elé tartanak egy éterrel átitatott gézt, s ahogy belélegzem elalszom. Igazán azzal volt a baj, hogy a műtét közben felébredtem és láttam, hogy ömlik a vér a számból. Ijesztő volt. Gondolom, újra bealtattak.

Amikor a gyermek kiszolgáltatottnak érzi magát, tehetetlen, képtelen a cselekvésre.  A törődést szüleitől várja. Ha nem kapja meg, magába zárkózik, duzzog, vagy ellenáll.

  • Én is kimondhattam volna, hogy ne hagyjatok egyedül! A kórházban senki sem törődött velem, pedig olyan nagy szükségem lett volna egy pár korty vízre. Éjszaka kellős közepén kimásztam az ágyból, odamentem a mosdóhoz és engedtem magamnak a csapból, de azt is félve, mert azt mondták – tilos reggelig inni. Jó nagy lelkiismeret furdalást éreztem, de olyan szomjas voltam. Iszonyatosan egyedül voltam.

FÁJDALOM-VISELKEDÉSEK A GYERMEKKORBAN

Miért lesz beteg a gyermek?

Azért választja a betegséget, hogy felfigyeljenek rá. Testvérem, bátyám nagyon sok figyelmet igényelt a családtól. Születésekor kiderült, hogy epilepsziás beteg. Sokat aggódtak érte, én mindig elviseltem, mert nem tudtam ellene tenni. Inkább befelé fordultam a sarokba, de fülemmel mindent hallottam. Meg is lett az eredménye, hiszen csak azt hallottam, hogy én nem vagyok fontos. Jó választásnak bizonyult, hogy én is megbetegítettem magam.

13 alkalommal szúrták fel a fülem, mert mindig begyulladt.

  • Ma már mindenkinek megtanítom, hogy sose hagyja érzéseit szó nélkül, a „néma gyereknek az anyja sem érti a szavát.”

Ez a mandulaműtét – bizony nagy feszültségeket okozott az életemben, sőt maradandó lelki törést okozott. Utána sem lettem felszabadultabb, csak kineziológus koromban dolgoztuk fel a megértéseket. HÁLA!

A megbocsátás elég nehezen érkezett meg.

Úgy érzem, mindenkit meg kell tanítani érzéseinek kikommunikálására.

Ez az egyetlen mód arra, hogy a világ elismerjen és megértsen bennünket. Pedig nem is olyan nehéz… Akinek ez gondot okoz, annak fel kell vállalnia konfliktusait, amelyben kiáll önmagáért.

Én is sokat tanultam ezekből a történetekből. Türelemre van szükség, hogy eljussunk a felismerésekig.

Ha megérintett írásom és szeretnél Te is felszabadultabban kommunikálni, megértést szerezni – abban az esetben várlak személyesen, de a jelenben online – messengeren, akár skaypon…vállalok.

sok szeretettel  várlak Székely Szilvia  www.tukromtukrom.hu 06/20-991-4687