A diszlexia kialakulásának lelki oka
One Brain kezdő tanfolyamon a bemutató oldás blokkjainak emlékei és feloldása. (ny betű helyességének korrigálása, stresszei.)
Minden korábbi diszlexiás vakfolt, betűtévesztés, betűcsere, egyszerű korrekciókkal feloldható. Nagy sikert és örömet éltünk meg, amikor egyik tanítványomat, Szabolcsot tesztelve izgalmas és életre szóló emléklenyomatot tártam fel.
Visszaemlékezés főszereplőnk elmondása alapján…
A tesztelés hiteles választ adott: az “ny” betű írásával van problémám.
A feldolgozás során feszültséget éreztem az “ábécével” való viszonyommal, mert a hétköznapi életben észre sem veszem. (gondoltam, gyermekkorom emléke, túl vagyok rajta.)
„Nagyon kellett figyelni, hogy ne gabalyodjak bele, félelem érzése keveredett
mellé, mert ez kisiskolás dolog és többen is vagyunk a teremben, , ne maradjak szégyenben.”
A korrekció elvégzése során (adott szabályok által) a diszlexia lelki okai feltárásában a kisbetű levegőben való írásnál csökkent ez a feszültség bennem, olyan thai-chi-s érzés kerített magához. Csodálatos ajándéknak éltem meg, hogy a kisgyermekkorban tanult “ny” betűtől milyen messzire eljutottunk.
Az a szó jutott eszembe, hogy „nyelvvizsga”, ez 17 éves kori emlékkép, amikor szakközépbe jártam. Nem tudtam levizsgázni, nem ment. Feljött a kényszer érzése a vizsga iránt, hogy meg kell csinálnom, illetve nem vagyok képes rá. Az iskolai tanítás mellett nehezen sikerülhetett volna, mivel édesanyám „némettanár” volt, én nagyszüleimnél éltem.
Ő nem segíthetett, mert sokat dolgozott, ami miatt sértődöttségben, mellőzöttnek és visszautasítottnak éreztem magam, Az érdeklődés, megbecsülés hiánya elvette magabiztosságomat, hiszen nem tudatosult bennem, hogy ez a probléma a diszlexia lelki okaihoz tartozik és feldolgozást igényel.
Az oldásban visszaemlékeztem, hogy ebben az időszakban felvételt nyertem az egyetemre, mindezt „felvételi nélkül.” Ezt az örömet akkor alig voltam képes felfogni, mert az említett kudarc érzése – háttérbe szorította.
Az élet nagy tanító. Most látom be, hogy minden, ami megtörtént korábban és azt hittem, már túl vagyok rajta – a tudattalan emléktáram fogva tartott.
HÁLÁS vagyok a megértésért.
18 éves koromban valóban megkaptam az elismerést, amire oly régóta vágytam. Egyetemista lettem.
Köszönöm az ajándékot, s minden percet, amit megélünk a tanfolyamon együtt! :) Szabolcs
