9 éves koromban – elköltözött a család Monorról – meséli Gréti.

Én erőltettem és követeltem szüleimtől, mert nagyon féltem a szomszéd bácsitól.

Magas, fekete hajú, nagyhangú ember volt, elég volt megpillantanom, – máris berohantam a házba. Sokat voltunk az utcán, hiszen szüleim dolgoztak, nem tiltották meg. Ott is gyakran felbukkant. Észrevettem, hogy édesanyámat is szemre veszi, ezért ő érte is aggódni kezdtem. Elbújtam a szobámban, fejemre húztam a takarót. – Anya észrevette, – el kellett mondanom.

Megtörtént a rámolás, elköltöztünk, ez iskolaválasztással járt. Nehezen illeszkedtem be. Úgy éreztem, mindenki engem néz. Fiús hajam volt, szótlanul félrehúzódtam a sarokba. Szomorú voltam és magányos. Nem értették – mi a bajom.

• Nem kérdeztek, nem tudták miért menekültem el a saját otthonomból, én nem voltam képes, hogy kitárjam a szívem. Nehezen beszéltem. Otthon sem kellett elmagyaráznom, ha rosszkedvűnek láttak. Megszoktam ezt az állapotot.

Beilleszkedési nehézségemben közrejátszott az új tanító néni, aki szigorú volt és kemény hangú. A szeretet halvány szikráját sem vettem észre. Előző osztályomban – Irma néni – mindig megdicsért, kiemelt az osztály előtt. Jó volt elismerést kapni.

Ahova költöztünk, – nagymama háza volt, ahol nagyon rossz körülmények közé érkeztünk. Addigra apu elhagyott minket, s édesanyámnak kellett egyedül megküzdenie a pénzkereséssel, az építkezéssel, a vállalt terhekkel. Örökös fájdalom, bánat ült az arcán. Együtt éreztem vele.

• Ez a vágyott biztonság? Hol van a gondtalan gyermekkor? – bánatosan néztem a tükörbe. Nem kaptam választ.

Osztálytársaim szép ruhában jártak, volt pénzük játékra és édességre. Kiközösítettnek éreztem magam. Szégyenkeztem – a helyzetem miatt.  Magamat kezdtem hibáztatni, – „minek kellett elköltöznünk,ˇ- rosszabb lett minden. Úgy érzem – nem volt értelme változtatni, mert egyáltalán nem biztonságos a kilépés a megszokott környezetből.

Most attól félek, hogy nem vagyok elég jó, nem fogadnak el. Haragudtam magamra, az egész világra. Azóta is bennem maradtak ezek az érzések, amelyek visszaköszönnek a jelenben is. Képtelen vagyok kilépni a már keveset adó párkapcsolatomból.

Döntenem kell. Vissza kell állítanom az önbizalmat.  Nem maradhatok bezárva – a múlt emlékeibe. Itt az idő, hogy felszabaduljak. Ha kommunikációval felvállalom belső érzéseimet, akkor egyensúlyba kerülök önmagammal.

Ha változás miatti félelmeidet nem tudod kezelni, abban az esetben – keress meg egy konzultációra. Segítek a továbblépésben.

szeretettel várlak Székely Szilvia

A jó hír, hogy tehetünk saját sorsunkért, a minőségi változásért. Felesleges ragaszkodni a fájó emlékekhez, mert azok tanítással kerültek életünkbe. Ezek feldolgozása fontos, mert megoldandó feladatot, leckét hoztak napjainkba.

Gyermeki énünk sokat sérült, amire felnőttkorunkban nem akarunk emlékezni. Hárítunk, mert nem tudjuk, hogy dolgozzuk fel sérüléseinket.

Jelenbeli kapcsolataink óhatatlanul aktiválják a múlt emlékeit, sérüléseinket.

Példa az első „visszautasítottság”, ami elvette az önbizalmadat, nyomot hagyott emléktáradban. Úgy érezted a szeretet nem jár neked, nem becsül a világ. Főleg hozott blokkjaink, a szülői minták vannak a háttérben.

• Édesanyám féltett, feláldozta magát értünk, szomorúnak látszott. Felvállalt tűrőképessége azt jelezte, hogy mindenre képes. Ez álarc Vágyott a szeretetre és az elismerésre. Vajon én is megtagadom magam, mint ő? Őszinte vagyok magamhoz, akár a környezetemhez?
• Édesapám nehezen mutatta ki, hogy számára is fontos vagyok. Képtelen volt megsimogatni, becézgetni, pedig erre is nagy szükségem volt. Már tudom, hogy gyermekkorában ő sem kapott szeretet, de akkor is „milyen igazságtalan” ez az élet. Ezeket az ellenszegüléseket én is megéltem, ezért tele voltam haraggal, sértődöttség

A kineziológia „One Brain” stresszoldó módszere – sokat segített életutamon. Javaslom elsajátítását.

Oldáson felsorolhatod a vélt és valós problémáidat. Ez lehet számtalan, mert így is van lehetőséged felismerni a gondjaidat létrehozó igazi blokkokat…pl. önbizalomhiány, bizonytalanság, pénztelenség, anyával való kapcsolat, apa szigora, tanulási blokk, teljesítmény kényszer, függőségek, stb. Az oldásban rátesztelek, mi a legfontosabb téma, ami generálja az összes feszültséget az életedben.

Amikor felismered a folyamatban a megoldó kulcsot, abban a pillanatban beindul a változás. A folyamatnak viszont van tisztulási, rendeződési ideje. Mindenkinél ez egyedi.

A kineziológus kiteszteli, hogy van e szükség megerősítő gyakorlatra? Ez fontos, mert szükség lehet „mankóra”. Így biztonságos és eredményes a folyamat.  Ezek finom, gyorsan végezhető korrekciók. Segítenek a jelenben tartani, megerősíteni az új választást. Emlékeztetőként alkalmazzuk nagy eredményességgel. Ha sok az elvárásod, előfordulhat, hogy nem veszed észre a változást, mert szükséged van olyan helyzetet megélned, aminek könnyebb kezelése után ismered fel, hogy képes voltál megértőbb, elfogadóbb lenni.

Ha teszel magadért, ha elszánt és befogadó vagy a megértésekre – akkor megtörténik a változás. Minden érted történik.

Szeretettel várlak egy konzultációra, valamint One Brain tanfolyamra – Székely Szilvia haladó tanár