A szülői mintát követtem

Édesanyám két pályát tanácsolt serdülőlány koromban.

Az egyik a kozmetikus szakma, amely jó anyagi hátteret biztosít, a másik pedig a pedagógushivatás.  Engem a tanítás, a nevelés vonzott. Azt is elmagyarázta, hogy ha tanítónő leszek, akkor rengeteg lehetőségem lesz saját gyermekeimmel minőségi időt tölteni.

Nagyon tetszett az ötlet.

  • Anyukám kislányként – mindig irányított. Aggodalmaskodást, féltést és korlátozást kaptam, ami elvette az önbizalmamat. Nem voltam képes hangot adni saját érzéseimnek, ezért beleszoktam ebbe az állapotba. Szabadságomat felcseréltem a jó kislány szerepével.

Amikor nem az történt, amit ő akart”, – megsértődött. Elfordult tőlem, szomorú arca, sírógörcsei elrémisztettek attól, hogy bármit is tegyek.

  • Ma már tudom, hogy hasonlóan éreztem magam, amikor „nem az történik, amit én akarok”, ez a minta – hosszú ideig kísért életemben. Rá kellett jönnöm, hogy e helyett van egy megoldás: kommunikáció a világ felé.

Megosztani belső érzéseidet – viszont csak akkor lehet, ha biztonságban érzed magad, ha figyelnek és időt szentelnek rád. Úgy érzem, hogy édesanyám inkább bezárkózott, mert gyermekkorában gyakran mellőzöttséget élt meg. A szabályok, a fegyelmezettség őt is megijeszthette, így a könnyebb utat, a menekülést választotta. Erről egy legközelebbi írásomban…

  • Lehet, hogy én is ezt tettem?
  • 46 évesen ráeszméltem, hogy én is hasonlóan reagálok kapcsolataimban. Addig nem voltam képes ezt felismerni.

Nem véletlenül találkoztam a One Brain kineziológia rendszerével, ami szembesített a valósággal. A csodálatos utazás még mindig tart, hiszen napi szinten – alkalmazom és tanítom a tanult információkat, a tapasztalást magam és mások javára.

Ami a kineziológiai oldásban történik – a tanult viselkedési minta, anyai és apai szerepek másolatának feldolgozása – nagy segítség. Van lehetőségünk meglátni, min szeretnénk változtatni.

Mindezt gyengéden és tapintatosan történik.

El tudod sajátítani.

Ha a tudattalanban számtalan korábbi stressz és a „nincs választás” – élménye ékelődött be, akkor először nekik kell búcsút inteni. Ez megtörténik a feltárásban. A feldolgozási folyamat időt igényel.

Hitrendszereink, amelyeket átörököltünk – elgyengítettek bennünket.

A mi felelősségünk ezeken változtatni. Ehhez erőt és belátást kell nyerned!

Ha segítségre van szükséged személyesen, jelenleg online: messengeren, skaypon is megtalálsz…

Szeretettel várlak Székely Szilvia www.tukromtukrom.hu